A régi szerelmei mind hirtelen értek véget. Sosem múlt el csak úgy, sosem kérdezte meg magától döbbenten egyik napról a másikra, hogy ki ez a fickó mellette. Gyors, fájdalmas amputáció volt mindegyik.
Most pedig hallgatja a férje horkolását, már délután két óra is elmúlt, és még mindig alszik. Nemsokára felkel és órákon keresztül nyögdécselni fog, hogy mennyire le van maradva a munkájával. Ez most már zsinórban a negyedik szabadnap, de mind ugyanúgy telik, tíz éve. Ha Erika ártatlanul megkérdezi tőle, hogy ha olyan sok a munkája, akkor miért nem kelt fel korábban, a férje a földbe döngöli, hogy ne akarja megszabni neki, mikor mennyit alszik, és mit sajnálja tőle ezt a kis pihenést. Ezért inkább nem kérdez már semmit. Tibi egy darabig elvan a leveleivel, a teájával, a csokis keksszel, a nagyvilág híreivel, mint minden más normális ember ébredés után. Erika odaáll a háta mögé és megsimogatja. Era, ne most, az isten megáldjon, hát nem látod, hogy ébredezek? Amikor este hat körül nagyjából magához tér, Tibi előveszi a munkáját. Körülbelül tizenhárom perc után szörnyen éhes lesz. Nagyokat sóhajozik, hogy már csak ez hiányzott, most mi legyen?
Végül dönt. A konyhában hozzávetőleg harmincöt perc leforgása alatt összekészíti az ennivalóját: almát hámoz és szeletel, sajtot vág fel és félbetör egy pogácsát, a levesestálról begyűjti a sárgarépát. Tálcán beviszi a szobába. Félretolja a munkát. Evés közben nem lehet dolgozni! Keres valami filmet. Keresi, keresi. Közben rá-ránéz a torrentre, van-e valami új, hogy áll az egyenlege. Megnézegeti a meztelen nős avatarokat. A felesége odabújik hozzá. Hagyjál már enni, Era, hát te sosem tudsz jól időzíteni? Erika szabadkozik, hogy csak egy puszit akart. Jó, de miért pont most? Tibi keres tovább. Közben négyszer-ötször is megigazítja az ételes tálcát, de még nem eszik. Nem lehet így enni, hogy még nem megy a film, ő nem fog kapkodni! Végre megvan. Felveszi a fejhallgatót, elkezd falatozni. Szépen, lassan. A hosszú élet titka a nyugalom. Minden falat sajt után megtörli a kezét a szalvétába, majd újra megfogja a sajtot. Mintegy másfél óra múlva végez is két és fél epizóddal, a 10 deka sajttal meg az almával. Emésztés alatt nem lehet dolgozni, és félbehagyni sem jó a filmet, ezért hátradől és folytatja a mozizást.
Közben megszólal a telefonja. Tibi hörögve szitkozódni kezd, hogy még most sem hagyják békén, nem igaz már, hogy mindig zavarják. Öt percet beszél az anyjával, panaszkodik a sok munkára, aztán visszaül a gép elé.
Este kilenckor vége a filmnek. Nagyokat sóhajtva kezébe veszi a tálcát, közben morog, hogy már mindjárt fél tíz, és neki a szabadnapján is egész nap dolgoznia kell. Fél óra múlva visszaér a mosogatásból. Maga elé veszi a munkáját. Tibi dolgozik! Erika lefekvéshez készülődik, de még odalép a férjéhez, simogatná, csókolná. Nem hiszem, hogy ilyen önző vagy, és nem tudsz tekintettel lenni az időbeosztásomra - tolja le magáról Tibi és gépel tovább.
Délután fél három van, hallgatja a férje horkolását és csendben kiveszi a szerszámos ládából a baltát.
